Mád a fejlődés útján

Az 1848-49-es szabadságharc nagy áldozatokat követelt. Ember, pénz és anyagi veszteségek miatt az ország ismét nehéz helyzetbe került. A szakemberek külföldi gazdasági példákat alapul véve keresték a kiutat. A megoldást a pénzpiac fellendülésében látták, ami a gazdasági fellendülés ígéretét is magában hordozta. Nehézségek árán ugyan, de mégis megkezdődtek az országban a bankok, takarékpénztárak létesítése.

Zemplén vármegye első pénzintézetét Sátoraljaújhelyben, 1864-ben alapították. Községünkben 1872-ben alakult meg a Hegyalja-Mádi Takarékpénztár. A takarékpénztár létesítése jó döntésnek bizonyult, amit a nagy pénzforgalom igazolt. 1893-ban 230 ezer forint betétet kezelt, s mintegy félmillió forint hitelt nyújtott ügyfeleinek.

1907-ben épült meg a takarékpénztárnak otthont adó gyönyörű épület. 1930-ban a pénzintézet mégis Szerencsre költözött. Az üresen maradt Rákóczi úti épületben lakásokat alakítottak ki, a földszinten pedig orvosi lakást és rendelőt rendeztek be, ahol Blassberger doktor úr fogadta betegeit. A világháború idején az épület üléstermébe költözött a légvédelmi őrszolgálat. Ebben a helyiségben állandóan szólt a rádió. A rádió megszakította műsorát, ha a bombázó repülőgépek a térség felé közeledtek, riasztva így a veszélyeztetett helyen élő embereket. Ha a mi vidékünket fenyegették a bombázó rajok, a futárok a római katolikus templom tornyában lévő ügyeleteseket riasztották, akik azonnal félreverték a harangokat. A lakosság így értesült a közelgő veszedelemről és óvóhelyre menekülhettek. A veszély elmúltával néhány perces összharangozás oldotta fel a légi riadót.

A háború után a takarékpénztár épületét is államosították. Lakóhelyiségeket, lakásokat alakítottak ki benne. Az '50-es évek elején a posta a földszintre költözött József Atilla utcai épületéből, majd a későbbiekben az Anya- és Gyermekgondozó Központ is itt kapott helyett. A '80-as évekre az épületben kialakított lakások életveszélyesekké váltak, az erkély is megerősítésre szorult, de a teljes felújításra sajnos nem volt pénze községünknek. Ezért döntött úgy községünk vezetősége, hogy az épületet - megmentése érdekében - eladják.

A századfordulón bekövetkező fejlődések említésekor a villanyáram bevezetéséről is szólnunk kell. Ebben az időben alkonyat után petróleumlámpák fényei szűrődtek ki az ablakokon. Gyakran előfordult azonban az is, hogy a kukoricamorzsoláshoz, babfosztáshoz és egyéb esténkénti elfoglaltsághoz a tűzhely fénye volt az egyetlen világítás, hiszen a petróleum is viszonylag drága volt. Természetesen a közvilágítás is kezdetleges volt, csak a főutcán helyeztek el néhány nagyobb méretű petróleumlámpát. Aki ilyenkor közlekedett a faluban, az kézi lámpával világította maga előtt az utat. Éjféli és hajnali miséken a templomot is petróleumlámpákkal világították meg, a főoltáron pedig 10-12 gyertya égett.

A rendkívüli változás 1903-ban kezdődött. Ekkor épült meg a Hernádon Gibártnál a környék első elektromos áramfejlesztője. A vízierőművet báró Harkányi János földbirtokos jajhalmi uradalmának ellátására hozta létre. Később, ahogy az erőmű erősödött, az uradalom ellátása mellett Abaújszántó, Tállya, Mád és Szerencs községekbe is bevezették az áramot. Ekkor 1904-et írtak. Mivel a Hernádon ingadozott a vízmennyiség ezért az áram is csak időszakos volt. Az emberek idegenkedtek a merőben új dologtól. Az akkori emberek nehezen értették meg, hogy a víz hogyan képes megvilágítani otthonukat. Idővel azonban ezen a téren is egyre több szakember lett, az áramszolgáltatás tovább terjedt és tökéletesedett. Községünkben a nagy költségek miatt csak nehezen haladt a hálózat kiépítése. A villany bevezetését a község vezetői a közpénzből, a helyi adók bevételéből fedezték. A módosabb emberek a mai Rákóczi utcán és a Batthyány utcán laktak, ezért a vezetékek főirányvonala is erre haladt. Ezeken az utcákon már állt 8-10 közvilágítási lámpa is. A városházába, az iskolába és a római katolikus templomba is bevezették az elektromos áramot. Az. I. világháború megbénította a fejlődést ezen a téren is. A háború után is csak nehezen indult meg újra a munka. Két transzformátorházat építettek. Az egyiket a református templom előtt, a másikat a falu középső részénél, a patak hídjánál.

A '30-as években már kedvezőbbek voltak a kereseti lehetőségek, ekkor kezdték a lakásokba is bevezetni az elektromos áramot. Egyre többen igényelték az áramszolgáltatást. A közvilágítás is tökéletesedett, 100 méterenként álltak már az oszlopok, világítottak a lámpák.

Ma, mikor a világítás és az elektronika természetes és mindennapos dolog, elképzelni sem tudjuk, milyen lehetett áram nélkül élni és mekkora változásokat hozott bevezetése.

A harmadik, jelentős változásokat elősegítő tényező az úthálózat építése. Jelentős útépítés addig nem volt a megyében, s a vasúthálózat sem érte el térségünket, holott az ország más tájain már élvezhették a vasút nyújtotta előnyöket. A megyei közgyűlésen vetették fel a zempléniek a problémát. Hangsúlyozták az utak honfoglaláskori állapotát.

Sennyei Pál szavaival: "ázsiai állapotban sínylenek az utak!"

A közgyűlés elfogadta a kérelmeket, rövidesen megkezdődtek az útépítések.

A "műutak" építése kavicsbányák létesítését vonta maga után. Egyre több országút épült Zemplénben. A kereskedelem virágzott, hiszen a Tisza és a Bodrog mellett már az utakon is jelentős volt az áruforgalom. 1859-ben készült el a Miskolc-Szerencs vasútvonal. Mivel a Miskolc-Budapest vonal még nem létezett abban az időben, csak nagy kerülővel, Nyíregyháza, Debrecen felé érkezhettek az emberek a fővárosba. Gr. Andrássy Aladár főispán érdemeként vasúttársaságok alakultak, így 1870-ben megkezdődhetett Zemplénben is a vasútépítés.

Ekkor épült:

Keleti vasútvonal: Sátoraljaújhelytől az országhatárig, aztán a későbbiekben Zomborig. A vonal hossza 156 km, a közlekedés 1873-ban indulhatott meg rajta.

Tiszavidéki vasútvonal: Szerencs és Tokaj között épült, hossza 18 km

Ekkor kapott Mád is vasútállomást Mád-Zombor néven. Ez a jelentős esemény fellendítette a kereskedelmet, embereket hozott közelebb egymáshoz. A küldendő csomagokat szekereken Zomborra szállították, ahol vonatra rakták. Az érkező küldemények is hasonlóképpen juthattak el Mádra. 1885-ben államosították a vasútvonalakat, ekkor alakult meg a MÁV. A következő - számunkra igen nagy jelentőséggel bíró - évszám 1909. Ebben az évben adták át ugyanis a Szerencs-Hidasnémeti vasútvonalat, községünk nagy örömére. A távolság leküzdhetővé vált, gyorsabb összeköttetés jött létre. Az akkor már működő Szerencsi Cukorgyár abban az időben is sok mádi embernek adott munkát, így nekik is megoldódott a bejárás gondja. Az állomás, a fiatalok vasárnap délutáni sétájának, beszélgetéseinek is fő helyszíne volt. Az I. világháború idején, azonban ez a kisvonat szakított szét rengeteg családot, vitt el sok családapát, fiatalt nemegyszer örökre.