Az általános iskola története | Mád honlapja

Az általános iskola története

Nyomtatóbarát változat

Az iskola történelmében kutatva a protestanizmus elterjedésének idejéből találkozhatunk az első feljegyzésekkel. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy ebben az időben kizárólag felekezeti iskolák működtek (református, római katolikus, zsidó iskola). Ez idő tájt a gyermekek tanítását iskolarektorokra bízták, akiknek a tanításon túl fontos feladatuk volt a gazdálkodás és a templomi szertartásokon történő közreműködés is.

A XV. század közepétől alakult ki az az igény, hogy minden nagyobb településen legyen egy tanító, aki a helybeli gyermekek erkölcsi, értelmi nevelésével, tanításával foglalkozik. Az akkori tanulóifjúságot két részre oszthatjuk. Voltak, akik a mezőgazdasági munkából akartak megélni, nekik elegendő volt a vallás alapjainak elsajátítása. Néhányan pedig szerettek volna valamilyen tisztséget betölteni későbbi életükben, nekik olvasást, írást, számolást és vallási ismereteket kellett tanulni.

A plébániai iskolák népiskolákká alakultak, de továbbra is az egyház felügyelete alá tartozott. 1611-ben a nagyszombati zsinaton már előírják iskolára alkalmas gyerekek nyilvántartását. A XVII. századtól az evangélikusok is saját kisiskolák szervezéséhez fogtak. Legfontosabb teendőnek a vallás tanulását tartják, emellett írás, olvasás, egyházi énekeket tanítanak.

1599-ben a mádi iskolamester Alsólindvay Ádám. 1604-ben Nolánum Mihály látja el a rektori teendőket is, 1605-ben Szixay György, 1606-ban Tóth János, 1614-ben Szathmáry Jakab tanított a községünkben.

A XVIII. században a zsidók száma jelentősen megnövekedett. 1788-ban megalakul a zsidóiskola, ami az 1795-ben épült zsinagóga udvarán épített helységekben kezdte meg működését.

Az 1777-es és 1806-os Ratio Educations rendeletei jelentősen befolyásolták iskoláink életét. 1830-ig mégis a szegényes felszereltség, hiányos taneszközök jellemezték az oktatást. Az elemi iskola ekkor összesen 5 évfolyamból állt. A továbbtanulást lehetővé téve a diákok latint is tanulhattak. Az alsó tagozat pedig minden 6-12 éves gyermek számára kötelező volt. A tanítónak a tanítóképző elvégzése előírás volt. Nyugdíjba 30 év szolgálat után mehetett.

Az osztrák kormányzás ideje alatt a népoktatásban fellendülés következett be. Ez az időszak a zsidó iskola történetére is jelentős hatással volt. 1812-ben a mádi zsidóság bezáratta az intézményt, de egy évvel később, hatósági rendeletre ismét megnyitották a héber alsó fokú iskolát. Emellett az iskola mellett működött egy magasabb fokú intézmény is, a josiva. Itt a növendékek a Talmudot tanulmányozták. Ennek az iskolának a híre igen nagy volt, messzi városokból is érkeztek ide tanulók, akik közül többen híres rabbivá váltak.

Mivel a tanítóknak pontosan fel kellett tüntetniük a tanulók létszámát, összetételét, a tanítást ellenőrző vizitátorok az épület állagáról, az oktatás minőségéről is jelentést tettek, nagyon szigorúan vették az oktatást, ezért a rektoroknak is és a preceptoroknak is szigorú szabályzatokhoz kellett alkalmazkodniuk.

1816-ban az esperes úr bíráló levelet küldött a mádi református egyháznak. A tanítók tarka, ízléstelen ruháját kifogásolta, ezért kötelezővé tette a hosszabb, sötét színű öltözéket. Levelében hangsúlyozta a szegény gyermekekkel szembeni kíméletesebb bánásmódot. 1816-1818 között három tanító oktatott ebben az iskolában. A rektor Fejes Sámuel volt, aki 26 fiút tanított. Tanítványait 3 rendbe sorolták. A perceptor Lovas Sámuel 32 tanítványa is 3 rendbe soroltatott. A harmadik tanító Kristóf András volt. Az ő gondjaira 32 leány tanulót bíztak 5 rendre osztva. A vizitátorok ez idő tájt meg voltak elégedve az itt folyó nevelő, oktató munka minőségével, a tanulók tudásával. Csupán néhány hiányosságról tettek említést feljegyzésükben. A következő években Nánási László, Rácz György, Varkasfalvy János, Kóris János. Tóth Sámuel, Göz András tanította hasonló színvonalon a gyerekeket.

1827 szeptemberében azonban Horánczky György és Szendrey János írásbeli intésben is részesült. A feljegyzések szerint nagyon kevés ismeretet adtak át és a mulasztások egyre növekvő számának sem igyekeztek gátat szabni.

Az 1831-ben községünk lakosságát tizedelő kolerajárvány a tanítókat sem kímélte. Az üresen maradt iskolába helyettes tanítók kihelyezését kérték. A járvány után Fodor Sámuel rektor nagy szorgalommal, szeretettel nevelte diákjait. Helyére 1840-ben Borbély Nagy Ádám került, akit diákjai szerettek, tiszteltek, a prédikátor mégis elbocsátotta, mert a "Hübnert" hibásan oktatta.

Hasonlóképpen járt a következő tanító Szabó István is. Az igazi ok azonban amiért őt is elbocsátották az volt, hogy ismerőseitől pénzt és apró tárgyakat lopott. 1842 január 13-án ismerte be bűnösségét az egyházmegyei gyűlésen.

1849-től a protestáns iskolák is állami felügyelet alá kerültek. 1850-től Bácskai András, Négyessy Ábrahám, Csipkés János és Kovács András tanította a gyerekeket.

1893-ban a zsidó iskola sajnos megszűnt, annyira elszegényedett, hogy az iskola nem tudta önmagát fenntartani. Az épületeket az állam vette át.

1876-ban tűzvész pusztított községünkben. Ekkor 35 ház, köztük a római katolikus parókia és iskola is leégett. Újjáépítéséről pontos adat nem áll rendelkezésünkre. Az 1890-es évekből ránk maradt írásokból tudhatjuk, hogy a római katolikus egyháznak jelentős pénzügyi gondjai voltak ebben az időben. Az elszegényedés olyannyira fokozódott, hogy az iskola már-már a tanköteles gyermekekről sem tudott gondoskodni, ezért 1899. szeptember 10-én az iskolát államosították.

A református egyház iskolája romos állapotba került. 1867. november 20-án kelt levelükben kérelemmel fordultak a főgondnokhoz: "Iskolánk épülete szűk, és tanításra egészen alkalmatlan lévén új iskolaház építésére pedig kötvényeken nagyobb summát kitevő tőkepénze van az eklézsiának, ö jónak látná elhatározni, hogy jövő tavasszal az egyház új iskola építését megkezdené."

Pénze tehát volt a református egyháznak, az új iskola azonban, máig tisztázatlan okok miatt csak 187l-ben készült el. Az építkezést sokan segítették, ki pénzadománnyal, ki munkavégzéssel, de a gyülekezet háromnegyed része mégsem segítette semmivel a tanintézet létesítését. Az új iskola építése során 3400 Ft-ra volt szükség, felépülve 130 gyerek tanulását biztosította. 1871. január 15-én ünnepélyes keretek között adták át az épületet.

1874/75-ös tanévben provizórikusan Szendrey József tanított képesítés nélkül. Árvay József tanfelügyelő ezekben az években "hitványnak" minősítette a mádi református iskolát. A mulasztások száma ismét sokszorosára nőtt. A tanítók a "vezérkönyvet" sem használták az előírásnak megfelelően.

1890-ben az egyház már szerette volna, ha az iskolája egyesül a községben működő állami iskolával. A 90-es években a tanítás színvonala jelentősen javult, de pénzhiány miatt 1893-ban határozott úgy a presbitérium, hogy az iskola épületét - egyelőre 25 évre az állami iskolának átadja. Egyetlen kikötésük az volt, hogy a majdani tanító református vallású legyen, és kántori teendőkkel segítse az egyház munkáját.

A község is várta az új tanítót, hiszen az utóbbi időben több oktatóval is problémák voltak. Bajusz Imre és Kastély Miklós ugyanis többször durván bántalmazták a gyerekeket. Az új tanító Szourál János lett, évi 800 korona fizetést és "lakpénzt" kapott. 1901 októberében az iskolát himlőjárvány miatt be kellett zárni. Az 1902/03-as tanévben 138 katolikus tanköteles gyereknek nem jutott hely az iskolában.

1902-ben már egy újabb terem is a diákok rendelkezésére állt. Ezt a termet 1 évre bérelték. 7 tanteremben 7 nevelővel folyt eztán az oktató, nevelő munka. 1902-ben Szourál János kérelmére népkönyvtár alakul. A tanterem bérléséről szóló szerződés lejárta után 1904-ben 2 új tanteremmel bővítették az iskolát.

1923-ban az ismétlő iskola teljesen gazdasági iskolává alakult községünkben. 1925 áprilisában a képviselő testület egy 2 holdas földterületet szavazott meg részükre, ahol megkezdhették a faiskola létesítését, a gyümölcstermesztés, szőlőművelés, konyhakertészet alapjait sajátíthatták el itt a tanulók. A fiúk mindezek mellett kosárfonást is tanultak, a lányok pedig háztartási ismereteket szereztek (kézimunka, varrás, fehérnemű szövés).

Ebben az időben kevés diákja volt az iskolának, hiszen a háború rengeteg áldozatot követeli községünkben is. Ezért a családoknál szükség volt minden dolgos kézre.

1928 februárjában készült el az új iskola tervrajza, ez az épület 1931-ben készült el. Ekkor adták vissza az egyházaknak a felekezeti iskolák épületeit. Az egykori református iskola épületében kultúrház kezdte meg működését, ma élelmiszerbolt. A római katolikus iskola épületében mozit és lakásokat alakítottak ki, ma az iskola tornaterme működik benne.

Az új iskola az akkori igényeknek megfelelően korszerűen épült fel. Az épületben 8 tanterein, tanári irodák és 1 szertár kapott helyet. A gazdasági iskola továbbra is a József Attila utcában folytatta az oktatást.

1942-ben sajnos Mádon is megjelent a fajgyűlölet. Ekkor a zsidó és cigány gyerekeket elkülönítették, ők külön osztályba jártak. Nagyszüleink emlékeiben még elevenen élnek az amatőr színitársulat előadásai, a változatos színdarabok, ismeretterjesztő előadások. A '30-as évek elején megjelent a mozi is, ami szintén a kulturált szórakozásra hivatott. A nagyszülők elmeséléséből ismerhetjük a tornavizsgák történeteit is. A felkészülést már februárban megkezdték a tantermekben (tornaterem akkor még nem volt). Jó idő esetén az udvaron gyakoroltak. A vizsgán részt vett egy-egy szomszédos település iskolája is. A vizsga helye a szépen rendben tartott terület, a Papföldje volt. Ide érkeztek a tanulók az iskolaudvarról fegyelmezett rendben, hármas oszlopban, egyenruhában, énekszóval. A cigányzenekar játszotta a "Fel, fel vitézek" című dalt, amire bemutatkozhattak a tanulók. Ezután következett a magasugrás, kötélhúzás, távolugrás, 50m-es, 100m-es futás és az énekkar is szerepelt. A vizsga végén értékelték a növendékek teljesítményeit. A jutalom tornazászló, illetve énekzászló volt.

A tornavizsga után az osztályvizsgán is számot kellett adniuk tantárgyi tudásukról. Csak ezek után következhetett az évzáró ünnepély és a nyári szünet. A háború évei után sokan kimaradtak tanítók közül, többen hadifogságban szenvedtek. A sok sebesült katona érdekében az iskolából kórház lett. Természetesen nálunk is létrejött a két tagozat. A délutáni szakkörök mellett két napközis csoport is működött a József Attila úti épületben, majd később az 1964/65-ös tanévtől a Rákóczi utcai Borsai kastélyban. A következő években elkészült a tornaterem és az iskola felszereltsége is egyre gazdagabb lett. 1964-ben már a napköziben is található tv szoba. Az osztályok havi váltással, hol délelőtt, hol délután jártak iskolába. Csak az 1981/82-es tanévre sikerült megszüntetni ezt a váltakozó tanítást. A 16 tanteremből 10 az "új iskolában", 4 a Borsai kastélyban és 2 "a régi iskolában" volt. 1983 a nagyobb renoválások éve volt. A tetőszerkezet kicserélése után a központi fűtés és a bitumenes pálya is elkészült.

1985/86-os tanévtől német, műszaki rajz, számítástechnika, irodalom, közlekedési ismeretek tárgyakból fakultációkat vezettek be. 1988/89-töl folyik iskolánkban a tagozatos matematika oktatása is. 1990/91-ben a létszámcsökkenés miatt a 4 napközis csoportot 2 csoporttá vonták össze, az orosz nyelv helyett németet, majd később angolt is tanulhattak a gyerekek.

1999. augusztus 20-án sokunk régi vágya teljesült. Az iskola bővítésével már a 8 évfolyam 16 osztály mind egy épületben kapott helyet. A tantermekben új berendezési tárgyak, felújított igazgatói, tanári szoba, nyelvi labor ösztönzi azóta is a pedagógust és a diákot a jobb teljesítmény elérésére.

1988-ban Koroknay Dániel emlékére az iskola kopjafát állított. Ezzel és az iskola falán lévő emléktáblával, valamint állandó kiállítással kívánjuk megőrizni az elesett szabadságharcos kisfiú emlékét. 2000-ben iskolánk felvette a Koroknay Dániel Általános Iskola nevet. Az iskola jövőjére vonatkozó tervek már elkészültek. Az udvaron egy 18m x 30m küzdőterű tornacsarnok fog épülni, amely az iskolai tornaórák megtartásán kívül a község lakosságának szabadidős sportolását is biztosíthatja. Mindezek mellett még a község társadalmi ünnepeinek, eseményeinek is helyt adhat. Az iskola és a tornacsarnok között fog megépülni - ugyanezen terv keretében - egy 500 adagos konyha a kiszolgáló egységeivel és egy 100 fős étkezővel. Ezek megvalósítása közös nagy feladatunk.

Így Mád község szívében a megújult iskolacentrum, a zsinagóga a rabbiképzővel, a mellette lévő Rákóczi kúria (Aspremont kastély), az Önkormányzati Hivatal, valamint a Takarékpénztár felújított épülete és az ezeket körülölelő park igazi kisvárossá emeli majd Mádat.